Selyem leplet készítettek neked, kedvesem.
Mindent megtesznek azért, hogy elhagyd ezt a világot.
Hogy eltapossák a neved, hogy kitöröljenek az emlékezetünkből.
Hogy ezer és több évnyi történelmedet a sötét szakadékok történelmi lyukaiba tömörítsék.
Lehetséges, kedvesem, hogy ellopják királyságainkat, nemzeti viseletünket, dalainkat, altatódalainkat, meséinket, bölcseinket és költőinket?

Élő hőseinket néhány képzeletbeli szereplővel és legendáikkal akarják helyettesíteni. A mi hőseink élnek, hús-vér emberek a történetekből, amelyeket évszázadok óta mesélnek éjszaka a pislákoló tűz mellett.
Kardpengéinket és katonai becsületünket bemocskolják a legendáikkal. A szabadság szót tőlünk hallották.

Sajátították ki hegycsúcsainkat és völgyeinket, ahonnan egymást hívtuk és győzelmeinket ünnepeltük.
Gúnyosan emlegetik a szavakat, melyeket anyánk tanított nekünk a tűzhely mellett.
Nem hagyják, hogy úgy beszéljünk, ahogyan gyermekkorunk óta beszélünk.
Sivataggá változtatnák a házunkat, kedvesem.
Mindezt a szolgák és árulók kedvéért. Mindezt mások javára.
Anyám, ők a Bibliából az imákat mesévé változtatták.

És megpróbálnak megmérgezni minket vele. Ősi szentélyeink, amelyeket őseink építettek a szent keresztséghez, ahol a templomkapu előtt szoktuk hagyni a skibitáinkat és a fegyvereinket, most az ő Istenük otthona.
Anyám, mindent elragadnak.
Szégyellsz minket, fiaidat és lányaidat?
Emlékeztek több mint ezer évre, időre és eseményre, becsületünk zászlajára, amely alatt a zászlóvivők megkövültek.
A golyókkal átlyuggatott zászlók véresen és egyenesen.
Emlékeztek a szilárd becsületes emberekre, akik a saját földjükön álltak.
Büszkék voltatok rájuk.
Anyám, szégyelled fiaidat és lányaidat?
Méltóak vagyunk a hazánkhoz?
Ne átkozz minket anya!
Anyám, mi megesküdnénk a becsületre, de elvesztettük a hitünket önmagunkban.
Ne rontsd el a becsületünket, mert elpazaroltuk!
Ne zokogj rajtunk, anyám!
Engedd, hogy használjuk erőnket és bölcsességünket!