Pavol Janik

1956 / Bratislava

New York (Hungarian)

Elnyúló öböl
vízszintes tükrében
szögletes város csúcsai tonyosulnak
leplezetlenül, csillagos égbe mártózva.

Lámpák csillogó tengerében
magasztosan töri nyakát
brokát estélyi ruhád
leple alatt úszó,
izgató lábadon
kacérkodó flitteres körömcipőd.

Nyomunk veszett hirtelen,
mint ezüstpapír labirintusban a tűknek.

Némely dolgokkal személyeskedünk -
öles limuzinokkal,
Central Parkban szőrüket hullató mókusokkal
és halott szabadság fém testével.

New Yorkban legfőképp alkonyodik.

Sziporkázó sötétség gyullad.

Világváros ezerkarú csillárja
esténként csillogó vízfelületre vetíti
Einstein fénysebességének üzenetét.

De előtte esti szürkület
hollywoodi vér hektolitereivel árasztja el
New York egének ezüstvásznát.

Márvány és üveg birodalma mennyi teret hódít?
Sudár felhőkarcolók szárnyashajói merre irányulnak?

Hatvanemeletes utca fenekén
Isten hotdogot vásárol.

Isten fekete
és betonnak szürke színét kedveli.

Legújabb típusú rabszolgától
papírskatulyában
fia született önmagából.
175 Total read